Két héttel ezelőtt támadt egy őrült ötletem. Ismét regisztráltam a Tinderre, méghozzá egy kihívás keretein belül. Majd jöttek a szuperlájkok, a matchek, a glazúrmentes sztorik, na meg a happy end. És holnap nyitok egy új fejezetet.

Össze-vissza kapkodom a fejemet. Villámgyorsan elrepült ez a két hét, hiszen a Tinder-kihívás ma este hivatalosan is véget ér. Aztán nyitok egy új fejezetet.

Abban az új fejezetben holnap boldogan (!) fogok felkelni, még akkor is, ha az hétfőn lesz.. és tudatosul bennem, bakker, én tényleg megbékéltem a Tinderrel. Extra feltét nélkül is.

Tizennégy napon át ismerkedtetek a Tinder-párjaimmal, Egyeskétől kezdve Kilenceskéig. Mivel mindegyikük viselkedése külön-külön érzelmet váltott ki belőlem, így méltón karaktert érdemeltek. Mindeközben a részek főszereplőivé váltak, és furcsa üzeneteikkel üde színfoltjai voltak a Tinder-kihívásnak. Szuperlájk! (Még több információ: Online jelentem: Superlike a Tinder-kihívás első napjának!, A Tinder-kihívás: Karakteres zöld pipák – 1. rész, A Tinder-kihívás: Így Tinderezik egy szentimentálisszőke – 2. rész, A Tinder-kihívás: Bakker, Tinder… egy extra feltétet is elfelejtettél! – 3. rész, A Tinder-kihívás: Pang a Tinder, érik a piros iksz – 4. rész, A Tinder-kihívás: A Megbékélés 197 verziója egyenként besétált a Tinder-fiókomba – 5. rész)

Két hete regisztráltam a Tinderre és kösz, jól vagyok

Ma még bőszen játszottam a balra-jobbra játékot, amit holnap már nem fogok. Holnap már kevesebb tetovált és/vagy borostás srác fog tetszeni, illetve ők is kevesebb szuperlájkkal  fognak engem jutalmazni. És elfelejthetem a folyamatos vibrálást is! Vége van. Ilyen szentimentálisszőke gondolatok közepette döntött úgy a Tinder, erőt vesz magán és a Végszó kapujában felteszi a bűvös kérdést: Na, megbékéltél már velem?

Miután hűségesen bólogatni kezdtem, kicsikartam magamból egy igent is. Az érzelmeimről sosem beszéltem szívesen, és tudtommal magánügy. Ma-gán-ügy.

Szóval két hete regisztráltam a Tinderre és kösz, jól vagyok.  Nagyon jól.

És itt a vége, fuss el véle, de előtte dobhatnál nekem még egy szuperlájkot… vagy olvashatnád tovább a sztorit.

Jelige: hékáshúzzálbele

Ahogy közeledtünk a Tinder-kihívás vége felé, a „párjaim” hirtelen elvégeztek egy Hogyan ismerkedjünk Tinderen? gyorstalpaló tanfolyamot, aminek hatására annyira elkezdett vibrálni az „almám”, hogy az esetenként totális sötétségbe borult. Na jó… enyhe költői túlzással próbálom fokozni a hangulatot. Viszont az igaz, a Tinder-párjaim fáradhatatlanul törekedtek a happy endre. Több-kevesebb sikerrel. Jelige: hékáshúzzálbele. 

Hivatalosan éjfélkor búcsút intek a tinderezésnek, amely ezúttal kifejezetten tanulságos lecke volt számomra. Először is azért, mert nem nyomkodtam állandóan a telefonomat, és nem hangoztattam percenként, namivanmááár. Nem függtem tőlem. Másodszor pedig azért, mert szimplán csak sodródtam. Elvárások nélkül. Átadtam magamat az érzésnek, majd leesett egy hatalmas kő is a szívemről. 

A tavalyi év második felétől kezdve nagy volumenű változásokon mentem keresztül. Ezért sem akartam elvarratlan szálakat hagyni az életem különböző területein, és a Tinder sem volt kivétel ezalól, így egy kihívás keretein belül próbáltunk megbékélni egymással. Sikeresen. 

Persze többször emlékeztettem az applikációt a fair-play szabályaira, na meg arra, nem ártana egy extra feltét sem a sztori(k)ból. Noha az extra feltét elmaradt, ezáltal a találkozó is, viszont több mint kétszáz „pár” toporog a Tinder-fiókomban. Ha emlékeztek, ez is a céljaim között szerepelt, mivel így kényelmesen tudok szelektálni a felhasználók között.

Nagyon-nagyon igaz történetem alapján

A bejegyzésekkel senkit sem akartam meggyőzni arról, a Tinder rossz. És arról sem, hogy jó. Egyszerűen csak leírtam mindazt, amit személy szerint tapasztaltam, mindeközben pedig közösen elszámoltunk egytől kilencig. Mivel egy igazán őrült szituációba hoztam magam, méghozzá egykori „függőként”, így küzdöttem, nehogy elvárásokat sorakoztassak fel, amelyeknek majd meg kell felelnem. Mindig ez a „kell”… ez az a kényszerítő jelleg, amely többször is negatív érzéseket váltott ki belőlem. Aztán egyszer csak bevillant egy gondolat, megmutatom, képes vagyok megbékélni a Tinderrel, bárhogyan is alakul majd a sztori.

Éreztem, ez tényleg működik. Működik a kettőnk között lévő online „kapcsolat”, illetve az extra feltéten kívül nem volt különösebb óhajom, szimplán csak eltöltöttünk kellemesen két hetet egymással. Csak én és a Tinder.

A Tinder-kihívás során minden egyes alkalommal megszemélyesítettem az applikációt. Nyilván ennek is oka volt. A Tinderrel réges-régen hosszú órákat töltöttem, ráadásul önbizalomhiánnyal fűszerezve. Hittem benne, hogy együtt csodákra vagyunk képesek. Matchek százai adták nekem a napi dicséretet, megerősítést és mindazt, amelyet később önbizalom tuningként fel tudtam hasznosítani. Ezek nagyon kemény szavak, kifejezetten glazúrmentesek… Glazúrmentes, mert nincs rajta glazúr/pompa/csillogás, csak a csupasz valóság. Az én csupasz valóságom.

Így éltem. Hangsúlyozom a múlt időt, mivel hál’ Istennek teljesen új életet kezdtem. Persze online társkeresés nélkül. Viszont a megszemélyesítésre visszatérve, a Tinderrel túl sok(k) időt töltöttünk együtt, ezért életem részévé vált. Mivel beférkőzött a mindennapjaimba, így megérdemli a megszemélyesítést, nemde?

Egyébként nem tudom, hogyan viselkedtem volna, ha eljutok az egyik „párommal” a találkozóig. Talán jobban izgultam volna, mint azelőtt bármikor. Talán nem öntöttem volna le kávéval a hófehér ingemet, vagy rúzsfolt sem ékesítette volna az arcom több szegletét. Egy túlizgult találkozó előtt – szinte – bármi lehetséges. A jól ismert forgatókönyv alapján úgy alakult volna a sztori, hogy öt perccel indulás előtt belépek Hisztifalva kapuján, majd eldöntöm, nem megyek sehova. Bakker, nincs egy göncöm sem. (Nagyon-nagyon igaz történetem alapján.)

Persze úgyis elindulok, mert hajt a kíváncsiság, meg az, hátha történik majd valami, amely pozitív irányba lendíti az életemet. Aztán találkozom az online szimpatikus „párommal”, és minél több időt töltök el vele, annál jobban érzem, az idézőjel nem kerül le róla. Így marad a „párom”. Meg egy sztori a sok közül. A megszokott és félresikerült forgatókönyvem szerint a jelenetek ekképpen váltanák egymást.

Ám ha jobban belegondolok… tudjátok mit, megelőlegezek magamnak egy happy endet.

És egy új fejezetet. Tinder-fiók nélkül.

(Fotó: Saját)