Az „Odaát”, vagyis a Tinder – az én szemszögemből. Négy napja menthetetlenül pörög az alkalmazás, én meg a Tinder-kihívás alatt állandóan a szuperlájkokkal kacérkodom. Így Tinderezik egy szentimentálisszőke.
Négy napos a regisztrációm, de még nem köszöntöttem fel
Inkább szentimentálisszőkén sztorizgatok helyette. Még mindig úgy az igazi.
Mi sem sejtve tegnap Tinderezek, és egyszercsak meglátom A-t. Azt az A fedőnevet viselő, egykori „páromat”, akit a Félresikerült Tinder-sztorik első részéből már ismerhettek. Ó, te mennyei csirke-rizs kombó! Szóval kedves barátunk, továbbra is hódol az applikáció nyújtotta élvezeteknek, s ki tudja, azóta hányféleképpen tudja elkészíteni a csirkét. Rizzsel. (Természetesen ezért óriási taps jár neki, meg #keksz.)
Szóval négy napja menthetetlenül pörög az alkalmazás, én meg csak állandóan a szuperlájkokkal kacérkodom. És mindig elfelejtem felköszönteni a regisztrációmat. (Ki érti ezt?!)
Nincs Tinder focisták, személyi edzők és hogyankellek nélkül
A Tinder-kihívás elmúlt két napján is akadt a matcheim között legalább egy személyi edző, egy focista és egy új befutó, a hogyankell. Vagyis hogyankell: nyitni Tinderen, online ismerkedni, igazán felkelteni a figyelmet és „Odaát” találni valakit. Valakit, aki értelmes, vonzó, ésatöbbi.
A focistákról, s személyi edzőkről annyit érdemes tudni: vannak. Sokan. Akad közöttük igazán intelligens is, de ezúttal a hogyankellek „párjaimra” több karaktert szántam.
A hogyankell Tinder-párjaim nagyon szimpatikusak nekem, mivel velük folyamatos az interakció, sőt, még helyesen is tudnak írni. Komolyan mondom, tényleg kevés olyan felhasználóval hozott össze az alkalmazás, akik tényleg ismerik a magyar helyesírás szabályait. Persze mindenkinek szíve-joga, hogyan kommunikál írásban – vagy szóban – , de azért mégis… na.
A hogyankell-felhasználókat olyan szívesen nevezném aranyosnak, de férfi Olvasóim bizonyára fejvesztve menekülnének a szó láttán, hiszen „egy kutya lehet aranyos, de egy férfi nem” – oké, vettem a lapot, szóval maradjunk a rokonszenves jelzőnél.
Az egyik aranyos rokonszenves „párom”, Négyeske, gif-fel kezdte az ismerkedést. Négyeske karakteres, helyes, meg borostás (!) srác, nyilván tetszik nekem, főleg azért, mert kicsit „bénán” áll a dolgokhoz. Tipikus hogyankell. És ez kifejezetten vonzó tud lenni a maga módján.
Egyébként egy-két párom már kacérkodott a találkozó gondolatával, illetve megbeszéltünk egy majdot, de mondanom sem kell – bocsika, írnom – , egyelőre nincs fejlemény a találkozókat illetően. De most inkább Ötöskéről sztoriznék.
Ötöskének frappáns a szövege, tudja, mit akar, tehát megérdemelten kapott zöld pipát a képeire. Meg a szövegére. Ötöske a macsós jellemével tökéletesen illeszkedik a férfi ideálomhoz, majd a kettőnk között lebegő, rózsaszín felhőt beárnyékolta az a bizonyos külföldi út. Az eddigi Tinder-pályafutásom során, minden egyes regisztrációnál volt mindig egy potenciális (pár)jelölt, aki külföldön dolgozott.
( Egyébként eltelt két nap, nem hallottam semmit Ötöskéről, a találkozóról meg pláne nem, s úgy tűnik Merlin őt is elvarázsolta, akárcsak a Félresikerült Tinder-sztorik második részében, F-et.)
Akkor és most
A Tinder-kihívás lényege az applikációval való megbékélés. Ugyanis éveket töltöttem el azzal, hogy éjjel-nappal Tindereztem, és görcsösen kerestem valakit magam mellé. Másban kerestem a Boldogságomat. Aztán az „Odaát” beszippantott, illetve kölcsönösen függtünk egymástól: én „párokat”, lehetőségeket kaptam tőle, ő meg – ezért cserébe – folyamatos aktivitást kapott tőlem. Pörgött az alkalmazás. Egy zöld pipa itt, majd dupla piros iksz ott, elvesztettem a kontrollt a Tinder felett. Egyfolytában az lebegett előttem, minél több találkozóm legyen, hátha köztük lesz az Igazi, amúgy meg... úgyse történik meg az. Egyszerűen csak együtt akartam lenni valakivel. Viszont akármilyen programra került sor, minden egyes alkalommal leszögeztem: nem vagyok olyan lány. (Egyébként most sem vagyok olyan.)
Görcsösen kellett a megerősítés. És ennek következtében átestem a ló túloldalára. Akárhányszor egy srác furcsán nézett az utcán, vagy szimplán csak rám pillantott, azt hittem, vele is „találkoztam” az alkalmazáson. Esetleg matcheltünk is. Eléggé élénk a fantáziám, nőként meg pláne, és régen imádtam túlkombinálni a szituációkat.
De ez a múlt. Akkor „függtem” az applikációtól, ma más a helyzet. Épp ezért került sor a Tinder-kihívásra, hiszen szeretnék megbékélni. Magammal sikerült, így már csak a Tinder maradt.
Akinek nem volt még köze online ismerkedéshez, az, az írásaimból egy kis szeletet kaphat, hogyan is működik a társkeresés a gyakorlatban. Aki pedig egyszer igazán "rákapott" erre, az nehezen válik meg tőle. Én ezt tapasztaltam. Folyamatosan „visszatérő” felhasználókat láttam a régi Tinder-korszakomban, és most is ugyanazok a tinderezők jelennek meg a „radarom” által, mint kezdeti időszakban. A véletlen műve lenne? Nem hinném.
Elhatároztam, hogy megbékélek a Tinderrel. Már negyedik napja annak, hogy ismét regisztráltam. Titkon pedig szeretnék egy sikeres Tinder-találkozót, amely feltenné az i-re a pontot. Se többet, se kevesebbet.
Egyébként magam is meglepődtem azon, az elmúlt napokban nyoma sem volt a régi szokásaimnak. Nyugodtan, nem görcsösen, csak szimplán sodródva az árral...
… Így Tinderezik egy szentimentálisszőke. (És hamarosan folytatja.)
(Fotó: http://www.self.com)
