Mivel a kávészünetemből – szigorúan kettő tétel között –  maradt még negyed óra, így próbálom hasznosan (?) eltölteni azt a kevéske kis időt. Így mégiscsak értelmesebbnek tűnik, mint bámulni kifelé az ablakon, várva a hóesésre, a jó jegyre, meg a csodára. Bemutatkozom kettő pont nulla. Kérdem én:…

Szia, Nati! Hogy érzed magad így huszonnégy évesen? Sokszor köszönnek neked „csókolom”-mal? Gondolsz még a kedvenc (felolvasott) mesédre, a Vadhattyúkra? Eszel még jóízűen Anyu főztjeiből? Hiszel még abban, hogy az írásból fogsz megélni? El tudsz már szakadni a Biztostól? S elindultál az önállóság…

Eljött a pillanat. Bemutatkozol, beismered, hogy igen, neked is vannak hibáid. Belátod, nem jó egyedül, még egy kicsit sem. Garantálod, hogy együtt lesztek jóban-rosszban, majd miután lehull a függöny és készülődsz a második felvonásra, az immár megszokott maszkot lerántod magadról. Azt az álarcot,…

Sokat halogattam ezt a pillanatot. Tulajdonképpen mindig is tudtam, hogy mit akarok, de a célom eléréséhez vezető módszereket sorra változtattam.  Kacskaringós, kusza utakat jártam be, mire eljutottam eddig a pontig. Vagyis BLOGOT indítok. Enna vagyok – a többieknek csak Nati – és menthetetlenül…