Tegyük fel, a Nőnek van egy képzeletbeli listája azokról az értékekről, amelyeket egy férfiban keres. Pontosabban keresett, mert megtalálta Őt. Aztán elvakította a rózsaszín köd, és nem hallgatott a megérzéseire, amelyek szüntelenül jelezték neki, valami nincs rendben. Valami nagyon fog fájni. A Nő, a férfi és a megbocsátás.
A Nő megbocsát. Először magának, aztán a Férfinak férfinak. Magának azért bocsát meg, mert nem hallgatott a megérzéseire. Azokra a megérzésekre, amelyek szüntelenül jelezték neki, hogy valami nincs rendben. Valami nagyon fog fájni. És ahelyett, hogy figyelt volna a „kiáltásokra”, inkább erősen elnyomta azokat magában. Mert szerinte mindkettejüknek úgy a legjobb. Viszont a férfi teljesen máshogy gondolta – és külön utakon.
Ezért neki is meg kellett bocsátania. Annak a férfinak, akit őszintén szeretett, és akiben vakon megbízott. Viszont nemcsak szerette őt, hanem őrülten rajongott is érte. Mert látta benne azokat az értékeket, amelyeket ő minden egyes férfiban keresett. Az őszinte, figyelmes, odaadó és hűséges jelzők egyaránt szerepeltek a képzeletbeli listáján, majd amikor őbenne megtalálta azokat, a Nő nem tudta kordában tartani az érzéseit. Elkezdett hinni abban, hogy neki is sikerül(het), ő is megtalál(hat)ja a párját.
Egészen addig hitt is, amíg a férfi odaadóan szerette őt, és nem adott okot a féltékenységre. A Nő idővel érezte, valami nem stimmel, aztán a férfi érdeklődése, vonzalma lankadni kezdett. Egyik pillanatról a másikra minden a feje tetejére állt, mondván a férfi „összezavarodott” – persze, mert csak neki lehetnek efféle kiváltságai –, illetve már nem volt biztos az érzéseiben. Ezért ő úgy döntött, mindkettejüknek jobb lesz, ha különválnak.
Így lett az álomból rémálom. Noha a Nő tényleg érezte a bajt, igyekezett azt minél jobban elnyomni magában. Még az „Időre van szükségem…” kezdetű, vészjósló mondattal sem törődött, hiszen miért is törődött volna, ha a rózsaszín köd elvakította őt?! Egyszerűen csak… hinni akart a Szerelmükben szerelmükben.
Majd a Nő belátta, ahhoz, hogy tovább tudjon lépni, meg kell bocsátania magának és a férfinak is. Noha mindez számára fájdalommal, könnyekkel járt, ezúttal jól döntött. Ha nem tett volna így, sosem tudott volna egy új fejezetet nyitni, amelyben hallgat a női megérzéseire. Figyelmesen.
(Fotó: Innen)
