Egy „ideális” párkapcsolat nem arról szól, hogy a másikat „tökéletessé” filterezzük. És arról sem, hogy magyarázatot keresünk, miért vágyunk olyan hevesen a párunkra. Hiszen a szerelmet érezni kell, nem pedig megmagyarázni – a szívünk a kulcs. Aztán hiába jön egy harmadik fél, egy konfliktus, vagy egy randiapplikáció, például a Tinder, az igaz szerelem minden akadályt legyőz. A férfi, a nő és az „ideális” párkapcsolat.
A férfi nem fél kimutatni az érzéseit. A férfi őszintén felvállalja, ha hibázik, mert tudja, a „tökéletlenség” teszi őt tökéletessé. Egy „ideális” párkapcsolat pedig nem arról szól, hogy a másikat tökéletessé filterezzük – Kedves Olvasóim, engedjétek meg nekem, hogy ezzel a divatos szóhasználattal éljek – hanem arról, elfogadjuk a másikat olyannak, amilyen. Nem formáljuk át. Másrészről pedig nem keresünk magyarázatot arra, miért vágyunk olyan hevesen a párunkra. A szerelemre nem magyarázatot kell keresni, hanem érezni azt.
Az érzelmeknél nincs szükség magyarázatra – csak a szívünkre. A szív a kulcs. Anélkül elhihetitek, egy fabatkát sem ér az egész. Szeretni valakit csodálatos érzés. És nem azt mondom/írom, nem tetszhet a párunknak a szeme, a tekintete, amelyben nap mint nap kedvünk támad elveszni, vagy nem érezhetünk erős vágyat a vonzó teste iránt… Hanem arra próbálok utalni, a külcsín fontos, de (!) nem minden. Hiszen a belső tulajdonságok, mint értékek, erősebben láncolnak magukhoz, mint egy igazán vonzó test. Még akkor is, ha az kifejezetten szemet gyönyörködtető látványt nyújt.
A férfi odafigyel a nőre. Betartja, amit megígér és nem kábítja a párját hamis szavakkal. Tud határozott döntést hozni, de előtte racionális érveket sorakoztat fel egymás után. Mindemellett képes kompromisszumot kötni, és éretten gondolkodni. Ezalatt azt értem, a férfi kiáll az igaza mellett, de belátja azt is, ha egy adott konfliktus során a nőnek van igaza. Nem hangsúlyozza, a nő a gyengébbik nem. Hiszen az "ideális" párkapcsolatban a férfi és a nő egyenrangú partnerek. Szóval egyenrangú partnerek.
Az „ideális” párkapcsolat nem arra épül, hogy a férfi, vagy a nő Tinderen unalmat űz. Aztán egyiküknek nagyon megtetszik a randiapplikáció, mert ott végre (?!) figyelnek rá, majd más karjaiban keresi a boldogságot. És az a fél, aki nem boldog a párkapcsolatában, miért nem jelzi a partnerének, hogy nem érzi jól magát vele? Vagy azt, hogy nem figyel rá oda (kellőképpen) a párja? Ha működne a megfelelő kommunikáció, talán több „ideális” párkapcsolat lehetne – és kevesebb látszatszerelem. A látszatszerelemre kitűnő példa az, amikor néhány pár a közösségi média különböző felületein, nagyon-nagyon boldog kapcsolatban él, mondhatni „ideális” párkapcsolatban, viszont többet foglalkoznak az online jelenlétükkel, mint egymással. A szerelmük a külvilágnak szól, lájkokra várva. De ez csak az én véleményem. Meg az én tapasztalatom.
Viszont bárhonnan nézzük, a legeslegfontosabb az egymás iránt érzett szerelem. Jöhet egy harmadik fél, aki pofátlanul megjelenik a párkapcsolatba, egy könnyekkel járó konfliktus, vagy egy randiapplikáció, a Tinder, tulajdonképpen a lényeg mindhárom esetben ugyanaz: az igaz szelem mindent legyőz. És ezt nem azért írom, mert mindenképp a happy end-re szerettem volna építeni a bejegyzésemet, hanem azért, mert tényleg így gondolom. Ha a férfi és a nő önzetlenül szereti egymást, nincs olyan akadály, amely elválaszthatná őket. A szerelem egy erős kötelék – az „ideális” párkapcsolatban.
Az „ideális” jelzőt azért teszem idézőjelbe, hogy Kedves Olvasóim, ti magatok döntsétek el, számotokra valóban „ideális”-e a bejegyzésemben leírt és bemutatott párkapcsolat. De addig is, ameddig ezen gondolkodtok, valahol, valakik csak arra várnak, hogy lájkoljátok a látszatszerelem-posztjukat.
(Fotó: Innen)
