Egy nő sose tudja, hogy mit akar. Szanaszét hevernek a gondolatai. Állítólag. Ám mi történik akkor, ha mégis tudja? És akkor, ha újra regisztrál a Tinderre? Jön egy Tinder-kihívás. Egy szentimentálisszőke bevezetője.

Szentimentálisszőkén gondoltam egyet, majd kettőt – hármat nem, mert akkor túl kerek lenne a sztori –, szóval szélsebesen átfutott a Tinder-kihívás gondolata elmémen, majd ott sátrat is vert.  

Miért ne kezdhetném az évet egy merész Tinder-kihívással? Merész, mert adok egy esélyt az applikációnak, de nem párkeresés céljából. Magam miatt. Extraerős önbecsüléssel. Szeretném magamnak bebizonyítani, hogy nem fogok éjjel azon gondolkodni, „vajon ez a helyes srác jobbra fog húzni?”, és „most komolyan letörölt?”, vagy „azért nem ír vissza, mert nem tetszem neki?”. Még folytathatnám…hát még mit nem!

Már tudom, az önbecsülést nem match-ekben mérik. Azt is tudom, hogy a Tinderen történő beszélgetések fele hazugságokra épül, s azt is, a retusált képek döntő többsége egy olyan felhasználóhoz tartozik, aki elégedetlen az életével, de legfőképp saját magával. Magasztos kifejezéssel élve „Tinder-függő” voltam, órákat töltöttem az alkalmazás használatával, igazából eszem ágában sem volt „leállni a szerrel”. Aztán a félresikerült sztorik szép lassan felnyitották a szememet, majd lehullott az a bizonyos rózsaszín lepel. Bocs, divatosabban: szürke lepel, mégiscsak a szürkének van ötven árnyalata.

De ez már a múlt. Én most a jelenről írok. Vagyis jelenről, s a nagyon közeli jövőről.  Amúgy az Önbecsülésem sosejobban, én meg pláne, közben meg bátorkodom regisztrálni a Tinderre. Újra.

2017-re úgy tekintek, mint arra az évre, amelyben kilakoltatom magam a komfortzónámból. Elég volt.

Ez az elégvolt, korántsem bír pejoratív értelemmel. Viszont ha nem lépek ki belőle, sosem fogok fejlődni. A komfortzónámból való kilakoltatás első szintje az, ha mindenféle „hátsó szándék” nélkül regisztrálok az alkalmazásra. Nem gyűjtöm a match-eket. Nem töltök órákat az ominózus balra-jobbra játékkal. És ha valamelyik „párommal” szétválunk, nem következtetek arra, hogy bennem van a hiba. 

Bátran leírom a Tinder-kihívás szabályait, mielőtt megkérdeznétek, „demiééért”?! Tehát két héten át fogom használni az applikációt, illetve minden második nap publikálom a történéseket. Még az sem kizárt: lesz olyan Tinder-sztorim, amely nem viseli majd a félresikerült jelzőt! Meg istenigazából már tudom, mit akarok, s nem hevernek szanaszét a gondolataim.

A virtuális stopperóra január 9-én indul, akkor veszi kezdetét 2017 első nagy kihívása. Csak egy „átlagos” Tinder-felhasználó leszek, aki arra vár, hogy végre valahára  megbékéljen a Tinderrel. De szigorúan guglibarát módon. Mert úgy a módi.

Tehát ti olvassátok a folyamatosan frissülő Tinder-kihívás sztorijait, én meg végzem a piszkos munkát. Rohadtul megéri!

Soha vissza nem térő ajánlat. Bátran és glazúrmentesen.

(Fotó: http://www.manrepeller.com)