Én Tinder-függő voltam, és éjjel-nappal a randiapplikáción lógtam, ragaszkodtam hozzá. Noha úgy éreztem, nagyon ciki, amit csinálok, mégis a Tindert hívtam segítségül, ha szükségem volt egy "párra". Aztán meguntam, szakítottam az alkalmazással, és felesküdtem rá, hogy örökkéegyedül – éljen a szinglilét! Majd vett egy 180 fokos fordulatot az életem. Így lettem Tinder-függőből álmodozó Nő.
Akkor én most mesélek egy kicsit. Persze őszintén, mert miért is tenném máshogy, és ha még nem tudnád: egy volt Tinder-függő sorait olvasod. Tehetném idézőjelbe a függőséget, de akkor már hazudnék, ugyanis én tényleg éjjel-nappal a randiapplikáción lógtam. Annak idején úgy éreztem, nagyon ciki amit csinálok, de mégis kényszeresen az alkalmazást hívtam segítségül, mert tudtam, jól tudtam, számíthatok rá. A hangulatot a Tinder-párjaim szolgáltatták, akikkel egyszer matcheltem, másszor nem, egyszer kommunikáltunk, másszor nem – őrületes buli volt! Szóval vállalom, a Tinderrel töltöttem a napjaim jelentős részét, először „unaloműzés” gyanánt, aztán „csak úgy”, végül pedig képtelen voltam letenni. Görcsösen vártam az új párokat, az új találkozókat és az új lehetőségeket. Mert igenis mindenki egy bizonyos céllal regisztrált a randiappra, és még azok a (regisztrált) tagok is, akik állandóan a „nem tudom”-ra hivatkoztak.
Voltak Tinder-sztorijaim, főként félresikerültek – ezekről bőven olvashatsz a blogomon – , idővel pedig furcsa érzések kerítettek hatalmukba. Tényleg. Nagyon furcsa érzések. Például, a Tinderről kifejezetten markáns véleményem van, de azért, mert nekem, Ennának – ha már hiteles szeretnék lenni, akkor Eötvös Natáliának – nem vált be. Ennek ellenére én nem szeretnék (már) senkit sem lebeszélni róla, csupán megjegyzem, nekem miért nem működött rendesen az applikáció. És itt most nem arra gondolok, hogy „Jaj, ne mááár, miért csak négyszáz párom van és nem hatszáz?” vagy „Az a jóképű, izmos srác miért vált el tőlem, mikor még csak randizni sem hívott el?!” – és még sorolhatnám. Szóval a „rendesen” -t arra értettem, hogy az alkalmazás nem tett eleget rendesen a célomnak, egyedül maradtam. Viszont ennek is van miértje, ahogyan annak is, miután végleg töröltem az alkalmazást, folyamatosan új kapuk nyíltak meg előttem.
Megtapasztaltam, hogy van élet a Tinderen túl, majd önként és örömtelin átléptem az új kapuk küszöbét. Éreztem, helyes döntést hoztam. És az, hogy megmondom a frankót, nem azt jelenti, ellenségesen állok egy adott probléma előtt. A Tinder nekem először kurva nagy probléma volt, mert utáltam egyedül lenni, szóval sürgősen (!) kellett azon változtatnom, másrészről pedig az általam „gyűlölt” randiapp később lehetőséggé formálódott. Ha nem így lett volna, most nem írhatnám le neked ezeket a sorokat. A Tinderrel való szakításom után, büszkén vállaltam a szingliséget, átadtam magam az érzésnek, és felesküdtem rá, hogy örökkéegyedül. Aztán jött egy pofátlan 180 fokos fordulat, és Tinder-függőből álmodozó Nő lettem.
A szingliség remek dolog, tényleg, egészen addig a pontig, ameddig a Nő nem ezzel takarózik. Például, én boldog vagyok szingliként is, mert van önbecsülésem, illetve folyamatosan törekszem a külső és belső harmóniára, pontosabban a közöttük lévő egységre. Tegyük fel, ha találkoznék álmaim netovábbjával, egy daliás, szőke (?) herceggel, és ő megdobogtatná a szívemet, akkor a következő mondatok nem hagynák el a számat: „Bocs, te nem kellesz nekem, mert tudod, én felesküdtem arra, hogy örökkéegyedül… egyébként valószínű, most az életem egyik legnagyobb baklövését követem el, de veszni hagylak” – szóval nem… ilyet biztos, hogy nem tennék.
Amikor visszaolvasom a régebbi bejegyzéseimet, és látom, hogy hiába boldog az életem, az írásaimban mégis volt egyfajta távolságtartás a párkapcsolatosdival szemben. Akkor sem irigyeltem mások életét, most sem teszem azt, de egyszerűen frászt kaptam attól a gondolattól, hogy valaki börtönbe zár az érzéseivel. Megfojt, kalitkába dug, aztán néhanapján hagyja, hogy örömtelin daloljak neki. És én ettől fejvesztve menekültem.
Tehát a szerelem, párkapcsolat, boldogság háromszöget előhívó írásaimmal nem mondok ellent magamnak, csupán elismerem, megváltoztam. Nem vagyok tökéletes, ahogyan te sem, és hidd el, pontosan ettől szép az élet. Hogy mindegyikünk magában hordozza a veleszületett szépségét, erejét, különlegességét. Én pedig továbbra is álmodozni fogok, egykori Tinder-függőként is. Majd, ha azokon a bizonyos kapukon kopogtat majd Ő, és már az első találkozásunkon megdobogtatja a szívemet, nem fogom Őt veszni hagyni – boldog szingliként sem.
Mert a kölcsönös szeretetre titkon mindenki vágyik. Még az is, aki erősen tagadja.
(Fotó: Innen)
