2016, én így látom a kapcsolatunkat
2016. december 28. írta: ennaa

2016, én így látom a kapcsolatunkat

Meg-megállva, néha visszatekintve, közben eltelt egy év, egyébként hashtag-ekkel megkoronázva

 

tumblr_lg88s43lk21qagxcoo1_500_jpgw584.jpeg

2016, néhol könnyeket fakasztottál, másutt mosolyt csaltál az arcomra, na, meg egy év alatt sokat tanultam tőled, és elkezdtem hinni magamban. Én így látom a kapcsolatunkat.

Tudom, hogy nehezen indult a kapcsolatunk. Az elején csak „szoktattál” a helyzethez, a mi kis viszonyunkhoz, aztán kicsit több, mint fél év elteltével valami változott benned. Közelebb engedtél magadhoz, és hagytad, hogy a véleményemet megváltoztassam rólad. Ezért nagyon hálás vagyok. Pontosabban ezért is.

2016, te tényleg megváltoztattál. Testileg-lelkileg átalakultam, formálódtam, most vagyok igazán önmagam. Amúgy: megszerettem az Agymenőket (The Big Bang Theory), tudatosan építem a jövőmet – hurrá, önfejlesztés, amúgy még jobban tetszik Jon Snow karaktere, s nem sértődöm meg akkor, ha valaki nem ért velem egyet. Továbbá: megtanultam főzni.

Szóval eltelt egy év

Elkezdtem hinni: magamban és a sikereimben. Mindeközben – igazán – szabadjára engedtem a képzelőerőmet, majd elindultam egy lehetőségekkel teli úton. Sosem jártam még ennyire nyitott szemmel, mint eddig, s szó legeslegszorosabb értelmében. Még most is kiráz a hideg attól a pillanattól, amikor az első bejegyzést feltöltöttem a blogra. Az volt az első gondolatom: „nem hiszem el, végre azt csinálhatom, amit szeretek.” Boldog vagyok.

Elindultam az Úton. Hűséges vagyok a fejlődéshez, hiszen tudom, az életem egyik mozgatórugója. (Ezt is 2016-tal való kapcsolatom során tanultam meg.)

Ó, te felejthetetlen „Odaát”! Vagyis Tinder, de az”Odaát” otthonosabb kifejezés – számomra. Na, idén szakítottam az applikációval, mert megelégeltem, másokban keresem a boldogságomat. Annak forrását, zálogát, tehát a mindentbele jelszavával éltem. Nehezen vettem tudomásul, az önbecsülést nem a match-ekben mérik. Állandóan a „radarral” törődtem, amely mutatta a közelben lévő felhasználókat, és amikor keveselltem az adagot, átállítottam a keresési feltételeket. Megannyi emoticon-felhasználóval, kivagyokénvagyokkal, s kifejezetten magányos Tinder-párral hozott össze az alkalmazás, amelyek külön-külön is megérnek egy misét.(Lásd: Félresikerült Tinder-sztorik – 1. rész, Félresikerült Tinder-sztorik – 2. rész, Félresikerült Tinder-sztorik – 3. rész, Félresikerült Tinder-sztorik – 4. rész)

Egyébként sosem hittem volna, tizenegy év (!) online ismerkedés után egyszer csak búcsút intek ennek az egésznek. Tehát annak, hogy ismeretleneket próbáltam meggyőzni arról, hogy „én milyen jó választás vagyok” számukra, egyébként „igazából vékonyabb vagyok, mint a képeken”, na, meg „Pöttöm Panna vagyok, de imádom a magassarkú cipőt”. Mindig az ominózus „vagyok”, mindig én, egyszerűen imádtam magamról beszélni. (Egyébként most is.)

Mivel függtem a különböző társkereső oldalaktól/applikációktól, így hosszabb ideig tartott az elválás, de sikerült. Tudok online ismerkedés nélkül élni. És ki hitte volna: van időm saját magamra.

2016, elvettél és adtál. Mindeközben tudatosan formáltál. Ennek hatására összeköltöztem az Akaraterőmmel, s lefogytam majdnem tizenkét kilót. Egyébként még mindig vannak olyan reggelek, amikor rácsodálkozom arra a személyre, aki a tükörből széles mosollyal visszanéz rám. Egy kihívásnak indult, de siker lett belőle. A magamban való hittel, minden fal leomlott körülöttem, s merek ok nélkül mosolyogni. Sportot űzök belőle.

Folyamatosan kilépek a komfortzónámból, nem kreálok összeesküvés-elméleteket, hogy mindenki ellenem van. Sokszor panaszkodtam amiatt, hiányzik az írás. Ám ha igazán a szívemre teszem a kezemet: a mondataimban több volt a panasz, mint az írás.

Majd ezt megelégeltem, a tettek mezejére léptem – pontosabban az online tér mezejére. Blogolni kezdtem. Életem legnagyobb ajándékát adtam meg ezzel magamnak: a sikereimben való hitet.  Megtaláltam önmagamat, mivel gyökeresen megváltozott a hozzáállásom, s ezáltal az életem is.

2016, csodás évünk volt együtt, még akkor is, ha hullámvölgyek is kísérték Utamat/Utunkat. Boldog vagyok. És hálás.

De az élet nem áll meg azzal, hogy szakítunk, hiszen közeledik 2017, s vele is tudatnom kell:

Enna jövőre is – glazúrmentesen, és filter nélkül – megmondja.

Még több hashtag-gel.

(Fotó: http://designedtoblossom.com)

A bejegyzés trackback címe:

https://ennamegmondja.blog.hu/api/trackback/id/tr4812079197

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása