Talán egy kicsit kevesebb Facebook, Twitter, Instagram, Snapchat – ám lassan búcsút inthetünk az applikációnak, mivel #instagramstories –, s már nem azon vennéd észre magad, hogy az online társkeresők tetszik-nemtetszik gombja szerint döntöd el, méltó helyed van-e a világon. Márpedig van. És nemcsak a kibertérben.

Tettem egy rövid kísérletet. Csak úgy ’poénból’ , s tudatosan kevesebb időt töltöttem internet nélkül. Furcsa érzés töltött el. Tulajdonképpen kényelmetlenül éreztem magam a generált szituációban. Tehát kevesebbszer lógtam a különböző online site-okon, csak néhányszor húztam balra, esetleg jobbra a felhasználókat (lásd:Tinder), és csodák csodájára senki sem feledkezett meg a létezésemről.

Ennélfogva amikor személyes interakciót folytattam a barátaimmal, nem veszítettem el a fonalat. Odafigyeltem arra, amiről beszéltek, nyomon követtem a kommunikáció minden egyes szakaszát. A reményvesztett kijelentések, hogy „bocsi, ezt még gyorsan leírom”, vagy a „ne haragudj, ezt muszáj kiposztolnom”, háttérbe szorultak, mivel korántsem ez határozza meg a személyiségemet.

Ahogyan a tiedet sem. Nincs szükséged effajta „megerősítésekre”. Értékes vagy a Facebook/Instagram/tudomisén lájkjaid nélkül is. Úgy vélem, hogy a tetszik gomb, mint olyan nem felelős azért, hogy egyfajta minősítésként szolgáljon.

Viszont a célom nem az, hogy befolyásoljalak a közösségi médiában való aktivitásodban – hiszen én is gyakran használom a fent említett online platformokat. És nem mellesleg szívesen vetem papírra az erről alkotott gondolataimat. Jelen esetben pedig a gépem billentyűzete „társszerkesztőként” funkcionál.

Írásommal valamiféle alternatívát mutatok neked, annak érdekében, hogy legyél nyitott a külvilágra és a benne rejlő lehetőségekre. Majd pedig idővel rádöbbensz, hogy nem az online profilod lesz a mérvadó.

Tudod, a közösségi média világában mindenki mást mutat, mint ami a valóság: nagyobb,díszesebb házat, kevesebb kilót, izmosabb testet, s mérhetetlen önbizalmat. Ez ugye korunk divatja, s – nyilván – ciki, ha kilógsz a sorból.

Persze ezeket az oldalakat, applikációkat lehet hasznos célra is fordítani. Mondhatni „értelmesebben” használni. Közérdekű információt közölni, tájékoztatni, ötleteket „nevelni”, s természetesen kapcsolatokat kialakítani. A kommunikáció ugye kétirányú, a megosztás pedig növel(het)i a tartalomfogyasztást. #kellagyorsreakció

Egyébként egy magyar kutatás szerint a hazai Facebook-felhasználók naponta átlagosan 86 percet töltenek aktív böngészéssel, s a hétvégén pedig ez a szám némileg növekszik. Kommunikáció, szórakozás, informálódás – a honlapon található kutatás így rendezi a fontossági sorrendet a Facebook-használata alapján. Ha a felhasználó sok időt tölt el a site-on, úgy valószínű, hogy a mobiltelefonján is (gyakorta) facebookozik.  

Tehát a nagybetűs életben nem számít, hogy ki követett be, illetve hány lájk és komment érkezett az éppen aktuális posztodra, ezeknél hidd el, egy kicsit többre lesz szükséged ahhoz, hogy a kibertéren kívül is megálld a helyedet.

És tudom, hogy nincs szükséged útmutatóra.

Egy őszinte hang „Odaátról”.