Hezitálsz. Az egyik pillanatban hevesen akarod, égsz a vágytól, a másikban pedig azon gondolkodsz, lehet, mégsem kellene megtenned azt a bizonyos lépést. Hiszen az a lépés már a komfortzónádon kívül esik, és a nagybetűs lehetőségek kalandjára hív. Végül hozol egy határozott döntést, majd kilépsz a komfortzónádból – meg a párkapcsolatodból. Elindulsz a boldogságod felé.

Csendben eszedbe jutnak az exedhez fűződő emlékeid, amikor is minden energiáddal azon voltál, hogy megfelelj neki és az elvárásainak. Rohadt görcsösen meg akartál neki felelni, és csak az ő érdekeit vetted figyelembe. Mindezt azért, hogy még véletlenül se jusson eszébe otthagyni téged. Állandóan attól rettegtél, előbb-utóbb rád aggatja a volt barátnő jelzőt, majd az egész párkapcsolatosdit kezdheted a legeslegelejéről. Ezért is ragaszkodtál hozzá. Tulajdonképpen többre tartottad őt, mint saját magadat. Majd belátod, ez így tényleg baromira nem fair, fájdalommal is jár, szóval hozol egy határozott döntést. Végleg lezárod a kapcsolatotokat, ezáltal pedig megteszed az első lépést, és kilépsz a komfortzónádból. 

Most pedig még erősebben égsz a vágytól. Lángolsz, mert tudod, mindez valami új kezdetét jelenti az életedben. Nem kutatod az értelmét, csak hagyod, hogy végre valahára megtörténjen. Eddig mondhatni hazugságban éltél, mert megelégedtél azzal, ami jutott. Aztán belátod, ez hatalmas baromság, és nyitsz egy új fejezetet, rengeteg tiszta lappal. Elindulsz az ismeretlen, kalandokkal teli úton. A boldogságod felé. 

Persze szép dolog a szerelem, meg tök jó együtt lenni valakivel, akit szeretsz és ő viszontszeret téged. De az nem szerelem, ha minden erőddel azon vagy, hogy megfelelj neki és az elvárásainak. Hiába csúfolod szerelemnek a kettőtök közötti, "érzelmekkel teli" köteléket, attól még nem lesz az... Hiszen egy  párkapcsolat nem arról szól, te rengeteg energiát fektetsz a kettőtök „dolgába”,  ő meg a kisujját sem mozdítja. Vajon hallott már a kompromisszumokról? Esetleg arról, hogy… a másik megérdemli a tiszteletet, törődést, figyelmet? Egyébként még hosszasan folytathatnám a sort, de nem hiszem, hamar a végére érnék. Meg amúgy is… te már belefáradtál a miértekbe.

Valahol azt olvastam, onnan tudod, jó döntést hoztál, hogy megnyugszik a szíved. Na, szerintem ez pont egy ilyen szituáció. Ahelyett, hogy szüntelen bolyongnál a befuccsolt kapcsolatok erdejében, te hozol egy határozott döntést. És „megnyugszik” a szíved.

Aztán harcosként verekeded át magad az akadályokon. Mindezt azért, mert hajt egy belső erő, de ezúttal nem a görcsös, megfelelési kényszer. Ugyanis a tiszta lap felkínálja számodra azokat a bizonyos nagybetűs lehetőségeket, amelyek a boldogságod felé vezetnek. Idővel pedig azt is elfelejted, valaha lábtörlőnek használtak, és találsz egy olyan partnert, aki tisztelni fog és szeretni.

Saját magadért.

(Fotó: Innen)