A majd kezdetű mondatokat szétszórtam a mindennapjaimban, miközben eredményeket vártam. De elég volt a kifogásokból és elhatároztam, búcsút intek a plusz kilóimnak. Tizenkétszer erősebben hittem magamban. Egy sikertörténet glazúrmentes köntösben.

Tegnap egy új farmerral bővült a ruhatáram. Eddig sosem találtam olyan fazont, amiben igazán jól éreztem volna magam, hiszen magabiztosságot egyszer sem kaptam a blokkok mellé. Viszont a tegnap merőben más volt, mint a többi hétköznap, amely már a reggeli kávénál érződött, ugyanis több mandulatejet öntöttem az éltető nedűhöz… aztán megtaláltam álmaim farmerját. 

A glazúrmentes köntösben megírt, inspiráló soraim, a szívem legmélyéről szólnak hozzátok. Nem érdekel a lájkvadászat, sem az új követők utáni hajsza, egyszerűen csak van egy sikertörténetem, amellyel inspirálni szeretnélek titeket, Kedveseim!

A diétát, mint témát, immáron másodjára dolgozom fel, mivel akad még néhány olyan szál, amely nem maradhat ki a történetemből. Az Összeköltöztem az Akaraterőmmel című bejegyzésem a gyermekkori sérelmeimre, illetve a kezdeti, ész nélküli diétákra összpontosít, viszont ez a jegyzet a lelki folyamatokat hivatott bemutatni. Azokat a folyamatokat, amelyekkel bármelyik kezdő/újrakezdő/haladó diétázó  bármikor szembe találhatja magát... és kellő akaraterővel, na meg határozottsággal meg is írhatja a saját sikertörténetét.

(Egyébként az Összeköltöztem az Akaraterőmmel című írásomban még mínusz tíz kilót említek, amely mára feltornázta magát tizenkét kilóra. Még mindig hihetetlen számomra.)

Egy szemtelenül rövid sztori a reggeli zabkásámról

Néhanapján kedvem támad lefotózni a reggeli zabkásámat. Hevesen megszórom mindenféle – egészséges – jóval, utána szétfilterezem, kicsit talán élesítek is a képen, vibráljon már eszeveszetten – ha már az „almám” a Tinder-kihívás óta nyugodtan ücsörög mellettem –, aztán csinálok több száz képet. De egyik sem tetszik. Miután össze-vissza vagdosom a fotót, levágom a szélét, hogy legyen rajta fehér rész is, és még úgy sem jó… majd megunom ezt az egész kálváriát és egyszerűen csak megeszem a zabkásámat. Filtermentesen.

A diétabarát verzió

Ez a trendi diétabarát verzió oké, baromi jól hangzik, de rengeteg munka áll mögötte. Egyetlen izom sem terem a semmiből, s egyetlen (vég)eredmény sem veti elétek magát, mint egy szabad préda. Meg kell küzdeni érte.

A diéta manapság egy sokat használt fogalom, amely a hashtagek társaságában pofátlanul jól mutat. Persze állandó jelleggel.

Noha a rendszeres(ebb) edzésekre még csak most szoktatom rá magamat, az egészséges életmód diéta részét becsületesen beiktattam a mindennapjaimba. A zabkásám a reggeliket színesíti, a csirke megadja a nap esszenciáját, a fehérjeszelettel pedig nyugodt szívvel „bűnözhetek”. Mivel a bejegyzésem nem az étrendemre épül és nem is az edzésekre, így inkább a lelki folyamatokra helyezem a hangsúlyt. Na meg arra, személy szerint, én miféle lelki vívódásokon mentem keresztül, illetve hogyan vett 180 fokos fordulatot az életem.

Hiába akartam eredményeket, ha nem döntöttem el fejben azt, hogy én rohadtul meg fogom csinálni. Én le fogok fogyni! És most először életemben a tükörtől is dicséretet kaptam.

Mindig azzal foglalkoztam, más miért vékonyabb, más miért vehet fel nyáron rövidnadrágot – meg télen is, s más miért olyan tökéletes. Francokat tökéletes! Csak más elégedett magával. Azért annyira elégedett, mert tesz a sikereiért. Nem ámította magát azzal, majdleszvalahogy. 

A majdokkal Dunát lehet rekeszteni, viszont mögöttes tartalmuk nincsen. Ameddig tárt karokkal vártam a Csodát, s nem tettem érte semmit, eredmények nélkül éltem a mindennapjaimat. És higgyétek el, utáltam tükörbe nézni! Úgy éreztem a testem egy börtön, amiből ha tehetném, azonnal kilépnék. Mivel gyermekkorom óta súlyproblémákkal küzdöttem, így az egész életemet arra építettem, nekem „kötelező” diétáznom. Ezért ész nélkül kipróbáltam mindenféle csodaszert, nyilván egyik sem hatott. Majd miután elhatároztam, három hónap alatt minimum tíz kilónak intek búcsút, az akaratomat pedig megedzettem, a siker befészkelődött a mindennapjaimba.

Minden szeptember kilencedikén kezdődött, amikor is megelégeltem a kifogásokat, s eldöntöttem, én tényleg le fogok fogyni. Tíz kiló mínuszig meg sem állok! Olyannyira bejött ez a diétabarát verzió, hogy három hónap és egy hét alatt tizenkét kilónak intettem búcsút. Nem vontam meg magamtól a falatokat, csak életmódot váltottam. A tányéromra fehérjedús és minőségi szénhidrátban gazdag ételek kerültek. Tehát nemcsak az étrendemet változtattam meg, hanem a hozzáállásomat is. Innentől kezdve egyenes út vezetett a sikerig. Helyenként ingoványos volt az út, de én még nem találkoztam olyan emberrel, aki kihívások nélkül tudhat maga mögött bármiféle sikertörténetet.

Tizenkétszer erősebben hittem magamban

Elhatároztam. És megcsináltam. Tudatosan étkeztem, nem ettem össze-vissza, nem voltak hétvégente csalónapok, s nem áltattam magam azzal, „ez az egy kocka csoki meg sem fog látszani”. Nekem, mint menthetetlenül édesszájúnak, a csokoládéról való lemondás volt a legeslegnehezebb. Viszont különböző fehérjeszeletek helyettesítették azokat, így mondhatni találtam megoldást a „problémára”.

De ez nem is volt igazi „probléma”, inkább egy lehetőség a változásra. Meg az új életre. Amióta búcsút intettem a tizenkét kilónak, annyira boldogan nézek tükörbe. Sőt, még tetszik is az, amit látok!

Egy olyan (szőke) nő néz velem naponta farkasszemet, akiből sugárzik a jókedv és a magabiztosság. Persze ebben az önfejlesztés is segítségemre volt – és van. Saját magamon tapasztaltam, sziklaszilárd elhatározással és akaraterővel minden lehetséges. Glazúrmentes köntösben. 

Lassan megtanulom kezelni a dicséreteket is. A legcsodálatosabb ebben az életmódváltásban pedig az, hogy nem marcangol a bűntudat minden egyes lenyelt falat után.

És hogy mi lesz a diétabarát verzióval? 

Eszem ágában sincs megszabadulni tőle.

(Fotó:We Heart It)

Ui.: A mellékelt kép megfelelően példázza az akaraterőt és a határozottságot. Amúgy meg vicces is. Tetszik.

Egyébként ha van egy sikertörténetetek nektek is, Kedveseim, és szívesen megosztanátok azt velem, akkor az ennamegmondja@gmail.com-ra elküldhetitek. És biztosak lehettek benne, örömmel fogom fogadni. Meg olvasni.