Egy baromi őszinte írás a társkeresésről, a (túl)komplikálásról, az online ismerkedésről és a Tinder-randiról. A tinderező nő vallomása.

„Hahó! Én is itt vagyok!” – gondoltam magamban. Majd csak annyit válaszoltam az üzenetére: „Persze, oké, megértem. Akkor majd máskor.”

És ő megint lemondta a randinkat. 

Képtelen vagyok megérteni, miért kell folyamatosan megfutamodni a személyes találkozótól. És azt sem értem, a „majd” mióta jelöli a Tinder-randi időpontját. Nem hinném, hogy „majd” egy hónap múlva jobban néznénk ki, több témánk lenne, vagy kiállnánk amellett, szimpláncsakismerkedünk. 

Miután ismét lemondta a randinkat, mondván mégse jó neki az időpont – amit egyébként ő javasolt, furcsamód továbbra is folyamatosan kommunikálunk egymással. Azt hittem, ő is a se szó se beszéd eltűnés híve, de bevallom, kellemesen csalódtam benne. És előfordulhat az is, tényleg sürgős elintéznivalója akadt a találkozónk napján. Talán van még remény a személyes találkozóra. 

Ha most megkérdeznéd tőlem, mégis mi fogott meg benne olyannyira, hogy nem tágítok a randi gondolatától, mosolyogva annyit válaszolnék: ő több. Több érdeklődés, több figyelem, több vonzalom, több kockázat és ezáltal több lehetőség, mindezeket ő testesíti meg számomra. Pontosan ezért komplikálom túl az online ismerkedést. Jóllehet tudatosan próbálok kilépni a drámakirálynő szerepéből, azért még bőven van mit tanulnom.

A kapcsolatokról is. Szerintem, mi nagyon jó hatással lennénk egymásra. Régen éreztem ennyire erős vonzalmat bárki iránt is, és totálisan be vagyok zsongva. Ciki, vagy nem, tényleg erős hatást gyakorol rám – egyelőre csak online. És amikor a baráti körömben szóvá teszem, hogy van egy tinderes srác, aki nagyon szimpatikus nekem, viszont már többször lemondta a találkozónkat/randinkat, ők értetlenkedve néznek rám. Nem értik azt a társkeresés-mizériát, amit röviden, néhány mondatban összefoglalok nekik. Majd egyhangúlag kijelentik, hagyjam már őt, hiszen ő meg sem érdemel engem. Egyébként biztosan csak kábít, és tuti, van barátnője. Nem tudom, hogy sírjak, vagy nevessek, de rövid gondolkodás után az utóbbit választom.

Ameddig én biztos vagyok abban, hogy szeretnék a tinderes sráccal találkozni, addig bizony megértéssel fogadom a „majd”-okat is tőle. Noha előszeretettel komplikálom túl az online ismerkedést, a társkeresés-mizériát, mégis igyekszem tudatosan kilépni a drámakirálynő szerepéből.

Mert ő megéri a kockázatot. Mert ő többet jelent nekem.  

(Fotó: Innen)