A (félresikerült) Tinder-sztorijaim után több férfi olvasóm is megkeresett. Szerintük semmi sem olyan fekete-fehér, mint ahogy én azt korábban leírtam, amúgy meg rohadtul van véleményük a Tinderről, és szívesen megosztanák azt velem. Gondoltam oké, miért is ne, majd A, B, C, I és M készségesen válaszolt az általam feltett, glazúrmentes kérdésekre. Persze tök őszintén. Íme 10 dolog, amit a férfi olvasóimtól tudtam meg a Tinderről.
- A Tinder húsbolt, lehetőség és minden napra nyújt egy kis izgalmat
A Tinder I szerint húsbolt, hiszen a „külsőségek prioritást élveznek”, és a tárgyiasítás is jól ismert – és használt – fogalom. Lehetőség, mert olyan emberekkel hoz össze az alkalmazás, akikkel más körülmények között nem találkoznánk. A számára ez fantasztikus dolog. M-nek pedig a Tinder minden napra nyújtott egy kis izgalmat: „… sosem tudhatjuk, aznap kivel „találkozunk”, s kivel indul be a flört. Vagy annál is több.”
- Márpedig a jó csajokat, a férfi olvasóim örömmel húzták jobbra.
És húzná. Oké, ez érthető. Amúgy időszakosan könnyű lányokat kerestek, s néhanapján a haverokkal szórakoztak, majd mindenkit jobbra húztak. Persze anélkül, hogy rá néztek volna a csaj profilképére... Máskor meg az applikáció szimplán csak egy „társKERESŐ”. Ahol a jó csajok keresésére időt kell szánni.
Ui.: A csaj „ne pózoljon ájfonnal a képen…, mert azt hiszi, ő egy kiválasztott és gazdag egyéniség.” (Vastaps B-nek.)
- A piros ikszes csaj ismertetőjegye rohadtul összetett.
Egyrészről a piros ikszes csaj olyan Tinder-felhasználó, akinek csak az arcáról van képe. Annyira frappáns és őszinte az alábbi szöveg, hogy… na jó, inkább: „A piros ikszes csajnak csak az arcáról van képe. Annyira beképzelt, magával is csak heti egyszer áll szóba. A tipikus szűzkurva. A „remélem, majd te eltartasz” típus.” Másrészről pedig az olvasói levelekből kiderült, a srácok többsége nem húzza jobbra azt a csajt, aki a családi fotókon pózol, vagy éppen tájkép díszeleg a profilképe helyén. M: „Nincs az a növény, vagy tengerpart, amit jobbra húznék!”
- A férfi olvasóimnak a Tinder…
… a végtelen lehetőségek tárháza, a kaland élményekkel, esetenként csak egy felesleges applikáció.
Egyébként meg „olcsó húsnak, híg a leve.” Pontpontpont.
- A többség hasznosság szempontjából jobbra húzná az alkalmazást.
Feltéve, ha lehetne. De játsszunk el egy kicsit ezzel a gondolattal! Olyan bevállalós, s élénk fantáziával megáldott férfi olvasóim vannak, akik készségesen válaszoltak erre is. Szóval a többség hasznosság szempontjából jobbra húzná a Tindert. I: „Az életben minden tapasztalást úgy fogok fel, hogy hasznomra válik, még akkor is, ha csak évek múltán jövök rá, mit tanított nekem.” Az applikációnak köszönhetően, M sok érdekes karaktert ismert meg, illetve barátságot is kötött egy Tinder-felhasználóval. Viszont az éremnek két oldala van… így megosztom veletek C válaszát is, aki szemrebbenés nélkül balra húzná Tindert. Mivel „a befektetett energiához képest, nem sok eredményt hoz a használata”.
- Volt Tinder-randijuk.
Hihetetlen, de igaz. Néhány srác elmesélte, a matchelést sok esetben találkozó, majd randi követte. Ami pedig még ennél is meghökkentőbb számomra, barátságok is szövődtek az alkalmazáson! Sikertörténet. A Tinderről. Na jó… ezért jár a keksz.
- Amúgy a csajozós dumák nem válnak be.
A férfi olvasóimtól megtudtam, a nyersen és nyíltan megfogalmazott mondatok alapján szelektálnak a lányok között. Mert ha valamelyikük veszi a lapot, akkor a későbbiekben nem lesz ebből (sem) probléma. És nincs "Touched by God" szövegük, amelyekkel leveszik a őket a lábukról. Szimplán, csak kedvesek. Ha pedig ez bejön a csajoknak, akkor nemcsak a telefonjuk okos…
- Van véleményük az Onlányokról. Méghozzá filter nélkül.
I sokféle Onlánnyal találkozott a Tinder-pályafutása során. Kellemes meglepetések, normális lányok, prostik. Szóval óriási a szórás. A „kedvencei” azok, akik mindenhol szelfiznek, megállás nélkül… amúgy meg az ezredik követő után, nem menő beállni a sorba. Ezt senki sem csípi. Na meg azt sem, ha nem válaszolnak az üzenetekre.
- Szerintem az Önbecsülést nem matchekben mérik… Majd kaptam erre egy baromi jó választ. Választ.
„Jobb „helyeken” nem. De saját tapasztalat, hogy hizlalja az egót. Viszont az egót nem hizlalni kell, hanem rájönni, az illúzió. Az önbecsülésnek pusztán emberi mivoltunkból kell jönnie. És megtanulni azt, egyikünk se ér többet a másiknál. Ez a valódi önbecsülés.” Ez meg a Válasz. Köszönöm, I!
- Ja és a cikis sztorikról sem feledkeztek meg.
Jobbnál-jobb cikis sztorikat osztottak meg velem a srácok, de M történetére különösen felkaptam a fejemet. Szóval: „Az egyik barátom fiatalos anyukája – akit korábban nem ismertem személyesen –, írt nekem, majd elkezdett arról beszélni, tudja, a fia ismerőse vagyok. Ennek ellenére szeretne engem komolyabban megismerni, találkozgatni, illetve eltölteni éjszakákat Nála-Nálam. Csak a szegény kisfia meg ne tudja…” Na, ez… tényleg ciki!
(Fotó: We Heart It)
